Boldog Nőnapot.

Életünk során végig a csodát, a szépet, hőseinket keressük, ám gyakran mindezt a távoliban, elérhetetlenben szeretnénk megfogni, felfedezni. Valahol azonban hálátlannak és igazságtalannak érzem mindezt, hiszen sokan úgy élnek velünk, közöttünk, hogy munkájukkal, sőt puszta létükkel éppen a mindennapok egyensúlyát, élhetőségét teremtik meg. Tisztelt Hölgyeim, Önök képviselik ezt a teremtő energiát, ezt az egyensúlyra törekvő szorgalmat az esztendő minden egyes napján. Nem csak a hétköznapokban, de ünnepeink, sorsfordulóink idején is Önök állnak mellettünk, előttünk, mögöttünk - ahogy azt az élet kívánja. Hősként, de mégis belesimulva a tettek tengerébe. Kiemelkedő erőként, de mégis a természetesség jegyében állva helyt társként, szülőként, kollégaként éppúgy, mint a szó legnemesebb értelmében vett emberként. Engedjék meg, hogy mind a magam, mind férfi munkatársaim nevében elmondjam: férfiként a teremtés mérhetetlen bölcsességét, emberi létünk szebbik felét tisztelhetjük Önökben, amiért soha nem szűnő hálával tartozunk mindannyiuknak. Köszönöm, köszönjük, hogy mindezt a sok szépséget és jóságot megadják nekünk. Isten éltesse valamennyiüket úgy a mai napon, mint áldásos életük minden pillanatában!