Opera,orgona és trombitaszó.

Egy csodálatos koncerttel búcsúztattuk az idei BÉTAZEN-t. A Himnusz, a Szózat s velük együtt csodálatos zsoltáraink, de valahányszor még egy-egy jól megírt, megkomponált zenemű, opera is- közösséget teremt. Közösséget a szó fizikai értelmében, hiszen együtt mozdulnak a kezek, együtt nyílhatnak dalra a szájak akár ezerszám is. De közösséget, ha úgy tetszik közönséget teremt lelki értelemben is, mert ha valamikor, hát éneklés, közös zenélés vagy éppen zenehallgatás, tánc közben dobban igazán együtt a szív. Erre a közösségre van ma, 2020-ban a leginkább szükségünk, amikor az együtt cselekvésen, az együtt gondolkodáson és a közösen gyakorolt felelősségteljes életvitelen múlik mind az egyén, mind a társadalom jóléte, egészsége testi de lelki értelemben is. A mai koncert hangjaival ugyan most lezárul az idei rendezvénysorozat, képletesen pihenni térnek a hangszerek, ám az általuk, s a művészek által adott élmény útravalóként kísér el bennünket, amikor kilépünk innen, ki-ki a maga személyes életébe. Ám még ott, a feladatok és kihívások világában is erőt adhat és ad is mindaz, melyet ebben a rendhagyó évben és rendhagyó módon is közvetített felénk a BÉTAZEN. A lezárás, az elköszönés még ha ünnepélyes, még ha kiemelkedő élményhez is jutunk általa, mindig szomorú egy kicsit. Ám mind minden évben, most sem végleg köszönünk el, ami a mai alkalomnak is ad egyfajta optimizmust, jövő felé fordulást. Jómagam ilyen érzésekkel emlékszem az idei zenei napokra: hálával és köszönettel fordulva az idei koncretek és alkalmak megálmodói és megvalósítói felé, ugyanakkor várakozással tekintve a következő, immár 45. Békés-tarhosi Zenei Napok elé, melyre már most tisztelettel és szeretettel hívok, várok mindenkit. Találkozzunk 2021-ben is a zene hangjai mellett!

) ) ) )