Amikor az élet adja az ajándékot- Ha úgy tetszik, karácsony előtt „haza vittem” a 100. babacsomagot. Ezen a napon a fiatal szülők, a baba, de még én is otthon érezhettük magunkat…

Az élet időnként érdekes, de utólag mindig tanulságokkal szolgáló fordulatokra képes. Nem is olyan rég az én kerületembe, egészen pontosan a Kölcsey utcába érkezett haza egy kisfiú, alig négy nappal azután, hogy rácsodálkozott erre a világra. Új békési élet, egy most induló sors, melyet Békés városában épp most köszöntünk 100. alkalommal babacsomaggal. Egyébként is szerettem volna, ha polgármesterként és köszönthetem a „jubileumi babát”, ám a kapu előtt állva, furcsa érzések törtek rám. Kezemben a már jól ismert csomag, megvan benne minden: a békési címeres kisruha és még néhány hasznos dolog. Ismerősen, nagyon is ismerősen nyílik a kapu. Innen akár csukott szemmel is elmennék az ajtóig. Belépek a házba, jó meleg van. Mosolygós fiatal pár köszönt: Deák Róbert és Deákné Kiss Dóra , az édesanya karján ott szundikál Deák Gergő a legfiatalabb békési polgár. Látom, érzem, hogy a kis család otthonra lelt, otthont varázsolt itt minden szobából, és az ablakokon mintha mindig a tavasz mosolyogna be. Beszélgetünk. Tervek, élmények, nevetés, végül jó egészséget, sok-sok sikert kívánok vendéglátóimnak. Kilépve lassan csuktam be a kaput. Mögöttem a ház, édesanyám és édesapám háza, ahol testvéremmel felnőhettünk. Az élet időnként érdekes, de tanulságos pillanatokat tartogat. Úgy érzem, ide látogatva mindenki kapott valami felejthetetlent és most, karácsony előtt talán nincs is ennél fontosabb…