Majális nélkül.....

Május elején, amikor már úgy, ahogy „egyenesbe áll” a naptár és arccal képletesen a nyár felé fordulva még a legbalszerencsésebbek is találnak egy kis marékra való optimizmust, életünk két legbiztosabb pontjára hívja fel figyelmünket a naptár: édesanyánkra és a munkára. Mozdíthatatlan, emberi létünkkel egyidős, vitathatatlan értékek. Ám míg édesanyát mindenki mellé rendel a gondviselés, a munkáért bizony meg kell küzdeni, vagy ha úgy tetszik, meg kell dolgozni. Talán ezért is alakult úgy, hogy legalább a munka ünnepe munkaszüneti napként hívja fel magára a figyelmet. No de ahogy a születésnapunkon nem születünk újra s a névnapunkon nem veszünk fel más nevet vagy épp a házassági évfordulón se állunk ismét oltár elé, a munka ünnepén sem illik dolgozni. Komolyra fordítva: a munka a legteljesebb mértékben elválaszthatatlan az emberi léttől. Sokan, sokféleképp próbálták már értelmezni, ideologizálni ezt a napot, ám jelentőségén, üzenetén nem fogott az emberi érdek: munka által értünk társadalommá és benne rejlik az az erő is, mely mind nagyobb távlatokat, lehetőségeket teremt akár közösségeink, akár az egyes ember számára. Dolgozni, alkotni egyet jelent a fejlődéssel. Végigtekintve a történelem színpadán: minden társadalmat a munka tett naggyá. Vagy maga dolgozott, vagy dolgoztatott, de munka nélkül rövidesen eltűnt a föld színéről. Ma, a munka ünnepén tehát legfőbb mozgatónkat, motivációnkat, célunkat és eszközünket ünnepeljük, s rajta keresztül a fáradsággal gyarapodni akaró, küzdeni tudó embert..

)