A nemzeti összetartozás napján már korántsem a múlton van a hangsúly.

Noha a mai nap és a megemlékezések a nemzetünk számára tragikus trianoni diktátum köré csoportosulnak, nemzeti összetartozásunk már a jövő szimbólumává, sőt, előfeltételévé vált. Az emlékezés nagyon is fontos pillanatai mellett fel kell ismernünk a jelenben megtapasztalható párhuzamokat úgy nemzetközi, mint a magyar vonatkozásban. Hiszem, hogy a nagypolitika mellett sokkal inkább a helyi kis közösségek családok vezethetnek el mindenkit gyökereinek megéléséhez és az összetartozás érzéséhez. Büszke vagyok arra, hogy itt, Békésen ezt sikerült a napi munka részévé tennünk. Büszkéknek kell lennünk arra is, hogy magyarként élünk, gondolkodunk – hiszen sajnos ez ma egyre több helyen már koránt sincs így. Mucsi András képviselőtársam gondolataiban ismét a jelen és a múlt párhuzamai, aktualitásai köré építette üzenetét. A mai, külső hatásokban bővelkedő, értékválsággal küzdő világban nagyon fontosnak tartom azt a típusú aktualitást és történelmi szemléletet, mellyel Trianon valódi természete - több, mint 100 év távlatából - elérhetővé válik a ma embere számára is.